Nagyon régen megvan már ez a könyv. Írója nagy nevű alkotó, és rémlik, hogy a filmet is láttam valamikor, legalábbis egy részletét. Hogy miért kellett több évet várakoznia a könyvespolcon, rejtély.
A nyelvezete régies, az elbeszélés érdekes. Néha éveket átugrik, hogy egy-egy drámai jelenetre koncentráljon. Erőssége egy-egy jelenet felépítése, a szereplőkben végbemenő dilemmák ábrázolása. A végén már túlzottnak éreztem a megszokott "Most vajon meggoldolja-e magát az illető és ha igen, ismét meggoldolja-e majd vajon magát", demásrészt amiatt volt izgalmas a könyv.
Másrészt rengeteget meg lehet tudni belőle az 1800-as évek végén élt svéd parasztok szokásairól, életkörülményeiről. (És arról is, hogyan alakultak ki a kisebb egyházak, amelyeknek itt szabadegyház a neve, véletlenül sem szekta.) Azt hiszem, az egyik kedvenc részem az volt, amikor egy nő magányosan ül egy szobában, néz ki az ablakon elgondolkodva. Bejön az öccse, erre a nő elpirul, mert rajtakapták, hogy csak úgy, mindenféle kézimunka nélkül, tétlenül ücsörgött...
A könyv szereplői nagyon a szívemhez nőttek, hiányozni fognak.
Szia, de örülök hogy találtam valakit, aki rajtam kívűl olvasta ezt a könyvet. Én épp most fejeztem be. Jó volt látni közelről, hogyan éltek ott, akkor az emberek. Én is úgy érzem, mintha ismerném személyesen a szereplők némelyikét.
VálaszTörlésSzia! Csak most láttam a megjegyzésedet. Köszönöm a visszajelzést!
TörlésAz új évben igyekszem feltenni az elolvasott könyveket ide, a blogra.