Pár éve megvettem ezt a könyvet, és elkezdtem olvasni, de pár oldal után félretettem. Most viszont alig bírtam letenni. Különös, hogy mennyit változik az ember egy pár éve alatt. Vagy csak hangulat kérdése lenne, mikor mi tetszik?
Annak idején főleg azért vettem meg ezt a regény, mert a szerzőjével egy író-olvasó találkozón személyesen is találkoztam. A találkozót egyik akkori magyartanár kollégám szervezte a lakásán, és nagyon jól esett, hogy én is ott lehettem. Parti Nagy Lajos akkor beszélt erről az épp készülőben lévő könyvéről.
A regény fantasztikus és egyben félelmetes fikció a szó igazi értelmében: játék a képzelettel. Sok izgalmas kérdést feszeget. Mennyiben azonos illetve szétválaszthatatlan a hús-vér szerző és az írói én, valamint képzeletének szülöttei? Hogyan hat egyik a másikra? Hol a határ ember és állat között? Hol a határ a diktatúra ellenségei és kiszolgálói között?
A regény nyelvezete magával ragadó: sok-sok regisztert megszólaltat a köznyelvtől a klasszikus irodalmi utalásokon át kitekert szólásokig, közmondásokig. Egyszerűen bravúros.
Az biztos, hogy végigfut majd a hátamon a hideg, ha legközelebb egy galambot látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése