2015. április 26., vasárnap

Mikael Niemi: Özönvíz (Fallvatten)


  A regény egy észak-svédországi vízierőmű gátszakadásának a fikciója. Pörgős katasztrófaregény, melyben gyorsan váltakoznak a szereplők és a helyszínek. Ami összeköti őket, hogy a tragédia pillanatában mind a Lule folyó partján vannak. (Egy férfit kivéve, akinek stockholmi lakásában két másodpercre elmegy az áram: ő ennyit észlel az egészből.) Néhány szereplő egy családot alkot(ott valamikor), vagy munkatársak. Mások eddig nem ismerték egymást, de a katasztrófa sodrásában egymásra utalódnak: hol segítik, hogy akadályozzák egymást a menekülésben.

  Jó magyarul olvasni pár dolgot olyan jelenségekről, amiket itt átáltem, de még így nem fogalmaztam meg. A svéd az erdőt pédául így írja le: "Lecsüngő zuzmókkal befont magas erdeifenyők, nyirkos moha, kőtömbök mindenütt." (7-8.o.) Nagyon találó!

Valami ilyesmi, a kőtömbök és a moha kevéssé látszik.

  A szöveg olvasásakor néha önkéntelenül is arra gondoltam, ez hogyan volt a svéd eredetiben. Egy helyen sós pogácsát (!) süt az egyik svéd háziasszony, és a hozzávalók között fahéj (!) is szerepel. Gondolom, ez a fahéjas csiga volt az eredetiben, ami itt kábé olyan általános, mint otthon a pogácsa. A tetején lévő durvára őrült só viszont bizarr, az igazából dekorcukor, ami sütéskor sem mállik szét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése